Egy álmom vált valóra – Sopronba jött a kedvenc zenekarom

Mindenki szereti a zenét, persze eltérő a zenei ízlésünk, ami így van rendjén. Elég unalmas lenne, ha mindenki ugyanazt szeretné. Számos zenei irányzatból választhatunk, a keményebb zenét kedvelők rock vagy punk zenét hallgatnak, esetleg heavy metalt, őket az öltözékükről is könnyen meg lehet ismerni. Jellegzetesen fekete ruhákban járnak, szeretik a minél extrémebb szegecses kiegészítőket és ott van a kötelező bakancs is, ha lehet acélbetétes. De télen és nyáron is, ami számomra mondjuk felfoghatatlan, hogy tudják a 40 fokban elviselni magukon, de ez csak az én véleményem. Nem mondom, hogy én nem szoktam rock zenét hallgatni, mert ez így nem igaz, azt mondanám magamról, hogy minden műfajból szeretem a jó zenét meghallgatni, mindegyikben találok olyat, ami az ízlésemhez közel áll. Ami leginkább fontos számomra a zenében, az a harmónia és, hogy dallamos legyen, meg persze énekeljenek benne. Amit különösen nem tudok elviselni, azok a nagyon monoton dallam nélküli zenei stílusok, mint például a techno. Az számomra élvezhetetlen, nem tehetek róla. Sokkal jobban szeretem a klasszikus zenekarokat, rendes énekessel, dobossal, gitárossal, mint az elektronikus zenét. De hát, mint mondtam, ízlések és pofonok.

Annak ellenére, hogy nem a rock műfaj a kedvencem, van egy általam nagyon kedvelt együttes, ami a hard rock és az alternatív rock, valamint az elektronikus pop jegyeit ötvözi. Már közel húsz éve vannak a pályán, én az általános iskola óta rajongok értük. Nagy szívfájdalmam volt eddig, hogy nálunk még sajnos nem koncerteztek soha, a közelben is csak legközelebb Bécsben, de akkor még sajnos nem tehettem meg, hogy kimenjek megnézni őket. Viszont tavasszal épp sétáltam a körúton, amikor megláttam egy plakátot, hogy egy Sopronban minden évben megrendezendő fesztiválon fellépnek. Több se kellett, azonnal néztem is a neten, hogy mikor lehet rá jegyet venni. A gyorsaság ilyenkor nagyon fontos, ugyanis az első x darab jegyet mindig jóval olcsóbban lehet beszerezni, és ahogy közeledik az esemény, értelemszerűen egyre drágábbak lesznek. Nekem sikerült az elsők között megvennem a belépőket, ami két darabnál annyit jelentett, hogy körülbelül az útiköltség árát sikerült megspórolnom. Gondoltam utazzunk kényelmesen, mert nem annyira szeretek vonatozni, különösen sok cuccal nem, mert amúgy ez sátoros buli volt, mivel szállást esélye sincs ilyenkor találni az embernek a környéken. Mivel nekem most nincs autóm, ezért kölcsön kértem édesanyám kocsiját, bár ő sem sűrűn használja, inkább azt mondanám, hogy területi jogosítványa van, mert szerintem még csak a kerületből sem jött ki soha vele. Tehát mielőtt neki indultunk volna a hosszú útnak, gondoltam nem ártana átnézetni a kocsit, fő a biztonság. Megnézettem a gumikat, a féket, meg az ékszíjat is, mert rettenetes hangja volt már szegénynek. Ha már ott volt a kocsi, megcsináltattam az olajcserét is, mert aktuális volt. A szerelő a család barátja, így szerencsére megbízhatunk benne, plusz, biztosan nem spórolja ki az anyagot munka közben, minőségi Xado termékekkel dolgozik, még soha nem volt rá panasz. Szóval így már nyugodtan indultunk neki a hosszú útnak és persze nagyon izgatottan is, hisz végre láthattuk élőben a kedvenc zenekarunkat.

Szerencsére nem okoztak csalódást, nem bántuk meg sem a rá áldozott pénzt, sem a hosszú utat, egy életre szóló élményt kaptunk tőlük, teljesen feltöltöttek energiával. Mondjuk leginkább a kivetítőről láttam őket, mert sajnos nem sikerült egészen előre furakodni, pedig nagyon rajta voltam az ügyön, amit persze sokan nem néztek jó szemmel. Nyílván a nagyon fanatikusak már reggel óta foglalták a helyet, de én ezt valahogy kihagytam volna a tűző napon, így mi az esti órákban érkeztünk csak.

Mindenkinek van kedvenc együttese, vagy énekese, szerintem nincs olyan ember, aki ne dekorálta volna ki a szobáját poszterekkel, vagy képekkel az imádott énekeséről, zenekaráról, a szülők nagy örömére. Legalábbis az én szüleim frászt kaptak, mikor meglátták, hogy a frissen festett falra ragasztgattam a posztereimet celluxszal.

Persze egy egészséges határon belül ezzel a rajongással semmi baj nincs, de annak olyan fanatikus rajongók, akik szinte mindenhova képesek elmenni a kedvenceik után egy-egy koncertre és minden gondolatuk körülöttük forog. Vajon meddig nevezhető a rajongás egészségesnek, hol van az a képzeletbeli határ, amitől már betegesnek számít?